2014. november 8., szombat

Chapter 7. Mi van vele(m)??

Itt lenne az új rész. Nem sikerült a szünetben megírni. Privát okok miatt. De most itt van, kicsit rövid lett ezert bocsi! :)
Jó olvasást! :*
                                              by:Manóó
Telnek a hetek. Néha azt kívánom, bárcsak visszapörögnének az események. Úgyse fognak. A suliban egész jól haladok, tudom tartani a szilárd 4-es átlagom!  Luke körül viszont valami nagyon nem oké. Nem értem ezt az egészet. Annyira el van hidegülve tőlem. Nem valami beszédes és azt sem mondja el, hogy mi a baja. Hiányzik, nagyon! Lehet, hogy rám haragszik, de azt se tudom mit vétettem!
Éppen a szobámba kuksoltam és meredtem a nagy semmibe, amikor egy kocsi dudálását hallottam meg. A fenébe!! El is felejtettem. Megígértem a fiúknak, hogy elmegyek velük egy "kicsit" bulizni. Mindenáron ki akarnak zökkenteni a dilis gondolataim közül. És láss csodát! A dilis gondolatok ezt is kiverték a fejemből. Próbáltam magam gyorsan elfogadhatóvá varázsolni, de mit mondhatnék... Nem vagyok varázsló! Épp a pólómat vettem fel, amikor Ash berontott a szobába.
-A francba Emma! Bocsi!-mondta és hevesen is hátat fordított.
-Igen Ash, feltalálták a kopogást!-kuncogtam. Igazándiból nem vagyok az a szégyenlős fajta. Tisztában vagyok az adottságaimmal... és az egóm méretével!! :)
-Jól van na! Elfelejtettem, hogy lány vagy és valószínű, hogy éppen öltözködöl!
-Miért? Ti nem kopogtok egymáshoz be?-vontam fel a szemöldököm.
-Fiúk vagyunk Törpém! Ugyan azunk van!-mondta felháborodva.
-Jól van na!!! Bocsánat, hogy élek!-vágtam be a durcát.
-Jajj na ne legyél már ilyen! Tudod, hogy nem szeretem!! -nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké, csak annyira ki vagyok Luke miatt! Hiányzik!-biggyesztettem le a számat.
-Jön Ő is!
-Na szuper!-mondtam és felkaptam a telóm-Na indulhatunk!
-Okes.
Lebaktattunk a lépcsőn és elindultunk az ajtó felé.
-Emma!-szólt Apa.
-Igen Apa tudom. Csak módjával!-szokásos szövegemet elmondva megöleltem Apát mire Ő csak mosolygott.
Ash kinyitotta a kocsi ajtaját. Hű milyen udvarias!!!
-Szióka mindenki!-huppantam le az ülésre.
-Hali!!-köszöntek.
Az út csendben telt, legalább is nekem. Mindenki röhögött és csapkodott csak én gubbasztottam a kocsiban. Lassan odaértünk az egyik törzshelyükhöz és megindultunk a bejárathoz.
-Be fognak engem egyáltalán engedni??-kérdeztem.
-Igen, ismernek minket úgyhogy minden sima ügy lesz!-veregette meg a vállam Cal.
Igazuk lett. Tényleg beengettek! Juhhe! Indul a buli! Szétszéledtünk és Mikey már is talált egy ideiglenes táncpartnert! Én elmentem inni valamit amikor összefutottam Hemmingssel.
-Mit iszol?-kérdezte.
-Amit te. -feleltem.
-Akkor két vodkát kérünk!-mondta a pultosnak.
-Végre hozzám szóltál a héten először!
-Valamikor el kell kezdeni!-mondta gúnyosan.
-Mintha annyira terhedre lenne!
-Honnan tudod, hogy nincs terhemre?-kérdezte.
Nekem most lett elegem belőle.
-Menj a francba!!-kiabáltam rá.
Elvesztem a tömegben és hát eléggé sokat sikerült inni. Kicsit beszédülve kóvájogtam amikor valaki nagyon erős elkapott és elkezdett ráncigálni. Nem láttam ki az de biztos voltam benne, hogy nem sakkozni szeretne! Kiabálni kezdtem ahogy csak bírtam de semmi értelme nem volt. A zenétől szinte semmit nem lehetett hallani. Ha nem iszok ennyit talán van annyi lélekjelenlétem, hogy megnézem ki az. Jó igazából Lukenak is van köze ehhez. Belefojtottam a piába a bánatomat. Minden átsírt éjszakát eltemettem az alkoholba. Nem érdekelt semmi és senki.
Egyszer csak elkezdtem fázni és észre vettem, hogy már kint vagyok. Nem emlékszem semmire. Ennyit csak nem ittam!! Feküdtem a semmi közepén és nem bírtam felállni. Valaki vagy valakik a nevemet kiabálták, de nem bírtam sehogy se visszakiáltani. Éreztem, hogy valaki megemeli a fejem és a nevemet motyogja. Nem tudtam ki az, de a hang nagyon ismerős volt.

2014. október 21., kedd

Helyzetjelentés! :)

Hallo! Tudom-tudom... Egy jó ideje nincs új rész, amit nagyon sajnálok. Nincs túl sok időm új részt írni, mert tanulni kell, stb. De mivel elérkezett az őszi szünet, úgy gondoltam pótlom a hiányosságaim és hozok a szünetben új részt!! Lehet nem lesz izgi (eléggé kiestem az írónő szerepből), de remélem azért örömöt tudtam ezzel szerezni! ;) Plusz: ÓRIÁSI köszönet az 1000 feletti oldalmegjelenítésért!!!!! Hihetetlenül örülök neki! A 2 feliratkozóról nem is beszélve!! <3 Imádlak titeket!!! <3 :D
                                                  by: Manóó xx

2014. augusztus 28., csütörtök

Chapter 6. 5 Seconds of Summer

Hey Guys! Egyre több az oldalmegjelenítések száma, jött egy pár komment is, de feliratkozók még mindig nincsenek. Remélem ez hamarosan változni fog! ;) Köszönöm a kommenteket, a "kukucskálásokat". Sokat jelentenek. Próbálok egyedi sztorit írni és nagyon remélem, hogy egyedi is. Nem is fecsegek tovább.
Jó olvasást!!!xx
                                              By: Manóó

Szedtem a lábaim, ahogy csak bírtam. A térkövön valami oknál fogva kopogott a Vans-om. Fura volt, de tetszett a hangja. Elérkeztem a Hemmings házhoz. Kinyitottam a kaput és elindultam az ajtó elé. Kihalásztam a zsebemből a kulcsomat (amit kaptam annak érdekében, hogy ne kelljen mindig kinyitniuk az ajtót amikor megyek, hanem tudjak közlekedni. Fordítva is igaz volt, ugyanis Luke-nak is van kulcsa a mi házunkhoz.), beillesztettem a zárba és kinyitottam. Beléptem és a következő látvány fogadott: Calum egy szelet pizzával üldözött egy rózsaszín(?) színű hajjal büszkélkedő valakit. Luke egy óriás plüss pingvinnel próbált táncolni. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek-e. A nevetés mellett döntöttem. Mikor észre vettek mindenki abba hagyott mindent és odajöttek hozzám.
-Szia Törpe!-kiáltott fel Luke és Calum.
-Helloka!-köszöntem.
-Szia! Én lennék az a bizonyos Mikey.
-Szia! Én pedig Emma vagyok.-mondtam és köszönés képen összepacsiztunk.
-Bocsi ha fura hatást keltettem a hajammal.
-Nem gond! Igazából nekem tökre bejön!-mondtam őszintén.
-Luke sokat mesélt rólad!-mondta nevetve.-Igaz Luke?
-Hallgass már!-kiabált Luke.
-Khm, okéé!!-nézett Mike nagyra nyílt szemekkel Luke-ra.
Na ez fura volt. Nem tudom ilyenkor mi is van. Lehet telepatikusan megbeszélik egymással, hogy ha nem hallgatsz el széttéplek! :) Elmentem a hűtőhöz és kivettem egy dobozos cólát és levágtam magam a kanapéra. Éppen nyomkodtam a telefonom amikor Cal lehuppant mellém.
-Emma!!-nézett rám bociszemekkel.
-Mi kéne?-kérdeztem.
-A telód.-válaszolta.
-Minek az neked?
-Jaj egy perc és visszahozom!!-kérlelt tovább.
-Na jó. Tessék!-adtam oda.
-Köszi!!-kiabált le az emeletről.
Pár perc múlva visszajöttek mind a hárman és Cal visszaadta a telefont.
-Mit csináltál?
-Várj előbb mondanunk kell neked valamit!-szólalt meg Lukey.
-Ne kíméljetek.
-Na szóval az van, hogy bandát alapítunk!
-Mi?? Ez komoly?-kérdeztem.
-A lehető legkomolyabb.-mondta Mike.
-Ez szuper!!-ugrottam a nyakukba.
-Azt hittem nem fogsz neki örülni.-mondta Luke.
-Dehogy nem!
-Akkor megnyugodtam.-ölelt meg.
-Már csak egy dobos kellene!-szólalt meg Cal.
-Törpe tudsz egy jó dobost?-kérdezte Luke.
-Ööö... Igen!-mondtam kis hezitálás után.
-Szuper! El tudnád hozni?-kérdezte Mike.
-Holnap jó?-kérdeztem.
-Tökéletes!-mondták egyszerre.
Már csak azt nem tudom, hogy fogom elmondani nekik, hogy Ash a tesóm. Eddig nem akartam elmondani. Nem azért mert szégyenlem, hanem azért mert rossz a családi háttere ennek az egésznek.
-Cal drága állj csak meg!-szóltam.
-Igen?
-Mit is csináltál a telómon?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ja! Örülhetsz. Abban a megtiszteltetésben lett részed, hogy te lettél az első követője a twitter oldalunknak és első lájkolója a facebook oldalnak.-mondta pimasz mosollyal az arcán.
-Ravasz!-állapítottam meg.
A délután hátralevő része beszélgetéssel, pizzával és kajacsatával telt el. Esküszöm. Már szinte olyanok mint a testvéreim. Imádom őket. Nem bántam meg, hogy eljöttünk Londonból. És most biztos kérdezitek, hogy mi van Nina-val. Szoktam vele beszélgetni sokat csak nem írom le. Minden lányos dolgot megbeszélünk. Ja igen. Neki közben lett barátja, aminek nagyon örülök. Csak el kellett jönnöm és máris lett barátja. Furcsa. Na de mindegy. Az a lényeg, hogy boldog. Remélem egyszer én is az leszek.

~Szeptember 27.~

A szél fújja a hajam és végre érzem a szabadságot. Nem volt rajtam bukósisak. Csak mentem és mentem egy hatalmas sötét úton. Üres volt. Egy árva kocsi se ment rajta. Csak én és a motor. Egyszer csak megjelent egy női alak. Hosszú barna haja a vállára omlott. A szemei izzottak mint a tűz. Fekete magassarkújában tipegett felém. Én egyre gyorsabban mentem. Amikor ki akartam kerülni egy nagy valami lecsapott a motorról. Repültem és repültem. Amikor szilárd talajt észleltem magam alatt minden elhomályosult. De egy jelenetet még láttam. Olivia és Luke. Nevetnek. Egymást ölelve nevetnek.
-Basszus!!-ordítottam felébredve az álmomból. Nem értettem mint akar ez jelenteni. Azt eddig is tudtam, hogy Olivia pokollá akarja tenni az életem, de hogy jön ehhez Lukey. Lényegtelen. Csak egy hülye álom. Legurultam az ágyról és elindultam a fürdőbe. Szombat. De jó ezt kimondani. Fogat mostam és megrohamoztam a konyhát. Éppen a müzlimet ettem amikor a pizsamám zsebe el kezdett rezegni. Elővettem a telefonom és megnyitottam az üzenetem. "5 Seconds of Summer. Na milyen a hangzása? L"
Elgondolkodtam. Többször is elismételtem a szót.
Válaszom: "Szupeer!!! Ki találta ki? E"
Luke: "Mi négyen, szóval közös. L"
Ja igen!! Majdnem elfelejtettem mondani. Ash hivatalosan is a banda tagja. Jól kijön egymással a négy fiú. Eleinte attól féltem, hogy nem fogják kedvelni. És láss csodát! Még jobban megkedvelték akkor, amikor elmondtam, hogy tesók vagyunk. Ja ezt is elmondtam! Tök bátor vagyok. Nem akadt ki a tudatól egyikük se. Nagyon is örültek neki. Azt hiszik, hogy most minden "titkos" és ciki dolgot meg tudnak rólam. Hát igazából van benne valami! :)

*Visszatekintés*

 -Hali! Itt vagytok?-kiáltottam az ajtóból.
-Gyere le a garázsba!-szólt egy hang. Szerintem Mike volt.
Elindultunk a garázsba. Összefutottunk Luke tesójával, Bennel.
-Sziasztok!-köszönt hangosan.
-Szia!-öleltem meg. Olyan jó ölelgetni!!!
-Ő biztosan Ash.-mutatott göndör kis barátomra.
-Igen, én vagyok Ash.-kezet fogtak.
-Na menjünk a garázsba.-szóltam és húztam magam után Ashton-t is.
-Sok sikert!-szólt utánunk Ben.
-Köszi!-intett Ash.
Leértünk a garázsba. Gyors bemutatkozás és megindult a "felvételi". Ash nagyon jó dobos. Én tudtam, Luke, Calum és Mike viszont nem. A szájuk is tátva maradt mikor Ash befejezte a dobok püfölését.
-Haver! Üdv a csapatba!-szóltak egyszerre.
-Húúú, köszi skacok!-örült meg Ash.

*Visszatekintés vége*

Felbaktattam a szobámba és elkezdtem öltözködni. Egy fekete, szegecses cicanadrág és egy overálszerűséget vettem fel, aminek rövid volt a nadrág része. Lementem szólni apának, hogy indulhatunk. Gyorsan felvettem a bakancsom és elindultunk a garázs felé. Ja igen, az Irwin rezidenciára tartottunk. :) Éppen a sisakomat vettem fel, amikor apa megszólalt.
-Anyád hívott.-mondta. A sisak is megállt a kezembe.
-És mit akart?-félve kérdeztem.
-Azt akarja, hogy haza menj Londonba.-válaszolt.
-MIII???-ordítottam.
-Nyugi, mondtam neki, hogy átgondolod.-nyugtatott.
-Nem gondolok át semmit!! Nem akarok haza menni!-mondtam határozottan.
-Oké, ezt majd vele beszéld meg.
Felültünk és elindultunk. Kicsit hosszú volt az út. Én mentem elől és láttam, hogy apa lassan odaért mellém és kacsintott egyet.
Na hajrá father! Indul a verseny! Nem volt már sok, hogy odaérjünk így csináltunk egy kis versenyt. Apa nyert. Ez nem ér! Ash már kint várt minket. Csúfos veszteségemnek ő is tanúja volt.
-Szia!!!-ugrottam le a motorról egyenesen az ölébe.
-Hello csajszi!-szorított meg.
-Szia Ashton!-köszönt apa.
-Szia Robert!-köszönt és kezet fogtak.
-Gyertek beljebb!-tuszkolt be minket az ajtón.
Bementünk és leültünk beszélgetni. Rentgeteget beszélgettünk. Tök jó fejek!! Pláne Ash öccse. Videójáték rajongó és nem hagyhattam ki, hogy játszunk egyet a FIFA legújabb részén. Jól játszik meg kell hagyni. Ash anyukájával, Anna-val is sokat beszélgettem. Megmutatott nekem pár képet Ash kicsikorából. Istenem milyen aranyos baba volt. Egymás mellé raktunk két képet. Az egyiken olyan 4 éves lehetett, a máskon pedig 17.
-Kicsi korában cuki nagynak viszont irtó helyes.-állapítottam meg.
-Már megint rólam van szó?-kérdezte és a fejemet használta támasznak.
-Egó. Az van akkora, hogy eltakarja a napot!-szóltam rá és megcsíptem az arcán elhelyezkedő puha bőrt.
A nap viszonylag jól telt. Sokat nevettünk, apáék a "régi szép időkről" beszélgettek és a hazautat is túléltük. Leraktuk a motorokat és felmentünk vacsizni. Mivel nem akartunk rendelni így bevetettem tudásomat és csináltam melegszendvicset. :) Elpusztítottunk mindent és elmentünk aludni.
-Jó éjt Apa!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Neked is Emma!-ölelt meg.
Elindultam a lépcsőn, de még utánam szólt.
-Biztos nem akarsz haza menni?-kérdezte.
Válaszul csak bólintottam egyet és felmentem a szobába. Fürödtem, fogat mostam, átöltöztem és már aludtam is.


2014. augusztus 25., hétfő

Chapter 5. Mi történik?

Sziasztok! Kicsit szomorú vagyok, mert nem jönnek a kommentek, nincsenek feliratkozók, stb. Tudom, itt még nem annyira izgalmas a sztori. Ezek ellenére meghoztam a következő részt. Remélem tetszik és gyűlnek majd a kommentek és feliratkozók. Kicsit rövid lett. Bocsi!
                                                                                                            By: Manóó

*Visszatekintés az elmúlt 3 hétre*

-Igen Robert a Te hibád, hogy Emma szinte alig van itthon!!!
-Azért nincs itthon, mert Te állandóan veszekedsz!!
-Igen? És még is ki miatt veszekedek? Te miattad!!
Az elmúlt időben csak ezt hallom a szobámban ülve. Szörnyű fültanúja lenni ennek az egésznek. Sose mentem le amikor így veszekednek. De valami oknál fogva tényleg igaza van Apának. Most elég sokat járok el itthonról, ugyanis vannak barátaim(!) akiket nem szeretnék elhanyagolni, és plusz tényleg néha elmenekülök a házból, hogy ne halljam a veszekedést. Általában átmegyek Luke-hoz és kisírom magam. Szegényem! Mindig az ő nyakába zúdítok mindent. A suli viszonylag jól megy, jók a jegyeim, a tanárok nincsenek nagyon oda értem. Ezt meg tudom érteni, hisz eléggé szókimondó típus vagyok. Ennek ellenére viszont király a suli. Bevallom, néha jó idegesíteni egy kicsit a tanárokat!

*Visszatekintés vége*

 Szeptember 23. ~

Szokásos keddi nap. Kikecmeregtem az ágyból és elmentem fogat mosni.
-Elizabet, most már tényleg elég volt!!!-hallottam Apu hangját. Ők már reggel is ilyen fittek, hogy bírnak veszekedni?
Fogat mostam és spuri vissza a szobába bedugott füllel. :) Bementem, felvettem a szokásos fekete, szaggatott nadrágom és egy barackos árnyalatú blúz szerűséget. Leültem a laptop elé és kapcsoltam egy kis zenét, hogy elnyomja a "zajt". Elég sok mindent kentem az arcomra annak érdekébe, hogy ne látszódjon az alváshiányom. Tusvonal, szempillaspirál és indulás. Felkaptam a hátamra a táskát és megindultam a lépcsőn lefelé. A füles benne volt a fülembe, de még így is hallottam mindent.
-Robert fejezd már be az önsajnáltatást!! Ugyanannyit dolgozok mint Te!!
-Igen akkor miért van az, hogy Te már javában alszol mikor én jövök haza??
-Bocsi, hogy megzavarom a nyugodt hangú beszélgetéseteket. Csak annyit akarok mondani, hogy elmentem.-mondtam halkan.
-Kislányom, ne legyél ilyen poénos!-emelte fel Anya a hangját.
-Ne kiabálj Emmával!-szólt rá Apa.
Na nekem se kellett több. Kislisszoltam a házból. Szerintem észre se vették. Elmentem a buszmegállóba és vártam. Lehet nektek is feltűnt, hogy nem reggeliztem. Igazából nekem nem. A héten szinte alig ettem. Le is fogytam az amúgy is pihe súlyomból még 5 kilót. Időközben megjött a busz is. Felszálltam és kerestem egy helyet. Leültem és csak bambultam kifele az ablakon. Miért van ez pont velem? Valami rosszat tettem és ezzel kéne jóvá tenni? Az biztos, hogy már nagyon elegem van ebből!
A busz lefékezett a megállónál. ahol le kellett szállnom. Köszöntem a sofőrnek (tök kedves) és elindultam a suli irányába. A fülesbe a FOB My Songs Know What You Did In The Dark című zene szólt. Már láttam a sulit és vele együtt a sok diákot is. Ekkor egy erős tenyeret éreztem a számon, egyet pedig a mellkasom előtt átfonódva. Kiáltottam volna de sajna nem sikerült. Éreztem ahogy rázkódik a felsőteste.
-Nyugi Törpém!-mondta egy számomra nagyon ismerős hang.Engedett a szorításból és szembe fordított magával.
-Luke Robert Hemmings!!! Ez nagyon nem vicces!!-kiabáltam, de a szám szélén nekem is ott volt a mosoly.
-Ahhoz képest milyen kicsi, jó nagy hangja van!-mondta nevetve.
-Ahhoz képest milyen nagy, úgy oson mint senki más!-vágtam vissza.
-1-1.-mondta és elindultunk a suli felé.
Az a rövidke út is csendbe telt.
-Otthon minden oké?-kérdezte aggódóan.
-Nem. Ma is olyan vitát levágtak kora reggel. Örültem, hogy iskolába kell jönni!-mondtam értetlenül.
-Akkor tényleg gond van!-mondta viccesen. Igazából nem bántam, hogy ezen viccelődik. Nekem is fel tudta ilyenekkel dobni a napjaimat. És már tényleg röhejes amit Anyáék művelnek. Beértünk az ajtón és elindultunk a rajzterem felé. Útközben összetalálkoztunk Calum barátunkkal is.
-Aloha!-köszönt.
-Csoki!-köszönt Luke.
-Kérek!-röhögtem.
-Jaj Törpe!-mondták egyhangúan. Az elmúlt időben rászoktak arra, hogy "Törpének" hívnak. Pedig 163 centiméter magasság nem olyan kicsi.
-Nem én vagyok Törpe, ti vagytok magasak.-mondtam felháborodva.
 Jól van, oké!-adtak igazat, nehogy elkezdjek velük vitatkozni.
A mai nap viszonylag hamar eltelt. Töriből felmérő, kémiából egy kettes. Kivándoroltunk a suliból.
-Dave!! Hagyd a pingvinemet!!!-ordított Luke. Minek a suliba pingvin?
-De olyan édees!-röhögött.
-Dave a te nyuszidnál nincs édesebb!!-mondta nevetve Hope.
-Fogd be!-mondta duzzogva Dave.
-Na elég legyen fiatalság!-mondtam.
Ballagtunk tovább. Hope és Dave leváltak tőlünk és ketten maradtunk.
-Törpe, jössz ma nálunk?-kérdezte Luke.
-Miért?-kíváncsiskodtam.
-Mert jön Calum és Mikey is.
-Ki az a Mikey?-értetlenkedtem.
-Majd megtudod! Jössz vagy nem?-kérdezte.
-Na jó. Megyek!-adtam be a derekam.
-Oké, ötkor nálam!-mondta majd megölelt és elindult.
Amikor megérkezett a busz felszálltam és hazamentem. Otthon csend fogadott. Na csak megbékéltek egymással. Reményekkel telve léptem át a küszöböt, sajnos hiába.
-Sziasztok!!-köszöntem hangosan.
-Szia Kicsim.
-Anya?-kérdeztem meglepődve.
-Elment.-mondta lehajtott fejjel.
-Mi??? Hova??-ordítottam.
-Haza.
-Miért?-mondtam kicsit halkabban.
-Tudod, elég sokat veszekedtünk és nem akarta, hogy rosszul érzed magad miattunk.-válaszolt szomorúan.
Igen. Elég sokat veszekedtek, de olyan nehéz lett volna kibékülni? Láttam Apán, hogy bánja a dolgot. Odaléptem és megöleltem.
-És akkor most elváltok?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Igen.
Ezt az egy szót nem akartam hallani. Eddig olyan jó volt minden. Álmomba se gondoltam volna, hogy anya és apa el fognak válni. Olyan jól megvoltak eddig. Nem veszekedtek (vagy csak én nem tudtam róla) és most egyik pillanatról a másikra elhidegültek egymástól. Elengedtem apát és felmentem a szobámba. Ötig még volt egy órám, így felhívtam egy rég látott ismerőst, barátot, testvért. Úgy tudtátok, hogy nincs tesóm, pedig van. Ashton Irwin a neve. Anya előző házasságából született de anya ott hagyta az apjával. Amikor elmesélte apanem akartam elhinni, hogy anya tényleg ezt tette. Lehet nem is volt olyan jó, mint ahogy azt én képzeltem. Ash egy vicces, kedves, aranyos fiú. Hivatalosan is nagykorú. Rég találkoztam vele. Talán már meg se ismerném. Fura ezt mondani, de hiányzik. Kikerestem a nevét a telóból és a "mobil hívása" zöld kis téglalapra nyomtam. Kicsöng. Vajon meg fog lepődni?
-Sziaa!!-kiáltott a telefonba.
-Szia Ash! Rég beszéltünk.-mondtam.
-Jaja. Mi újság nálatok?-kérdezett-
-Hát nem sok jó.
-Na mi történt?-kérdezte aggódóan.
-Anya...-ezzel az egy sóval elárultam mindent.
-Elment?
-Eltaláltad.
-Sajnálom.-mondta, de hangján hallottam, hogy ideges.
-Inkább beszéljünk másról.-tereltem.
-Oké.
Megbeszéltünk mindent. Elmesélte, hogy sikerült megvennie a dobfelszerelést és már keresi a bandát, ahol dobolhatna. Én is elmeséltem, hogy Sydney-be költöztünk, amiről amúgy már tudott. Az új suliról, új barátokról.
-Ugye nem csináltál semmi hülyeséget?-kérdezte.
-Neem!!-mondtam nevetve.
-Biztos?
-Biztos.
-Akkor jó.-mondta.-Hol is laksz?
-Sydney!-röhögtem.
-Nem úgy. Tudod hogy értem!
-Tudom.
-Figyi. Elmegyek valamikor és beszélgetünk egy kicsit. Oké?-kérdezte.
-Rendben.
Lediktáltam neki, hol is lakok pontosan, elköszöntünk egymástól és leraktam a telefont. Ránéztem az órámra. Öt óra!! Egy kicsit kések, de legalább hatásos lesz az érkezésem. Felkaptam a Vans cipőmet, köszöntem apunak és elindultam. Igazából nem viselt meg annyira, hogy el fognak válni. Ez az ő döntésük nem az enyém. Persze, fog azért anya hiányozni, de ha ők így akarják akkor legyen így. Nem nagyon van beleszólásom. Az ő döntésük. Akkor sem értem miért történik ez.

2014. augusztus 19., kedd

Chapter 4. Mackóim.

Hey guys!  Jelentkezem a következő résszel! Csak annyit szeretnék így az elején mondani, hogy köszönöm szépen a 174 megjelenítést. Vágjunk is bele a sztoriba. Ne felejtsetek el nyomot hagyni! :)xx
                                        By : Manóó

~ Augusztus 31. ~

Az elmúlt időben megismerkedtem Sydney-vel. Minden utcáját bejártam, kinéztem a legjobb kajáldákat, elmentem Starbuck's felderítő körútra és időközben egy új barátra is leltem. Jade a neve. Az egyik bevásárlóközpontba ismertem meg amikor nekem jött. Jófej, kedves, aranyos, szereti a rock zenét...
De nem volt ám minden ennyire happy. Új várossal új suli is jár. Holnap lesz az első napom és meg kell, hogy valljam, nagyon félek. Nem tudom mi fog ebből kisülni. Kíváncsian várom!
A mai nap viszonylag unalmasan telt. Reggel kikászálódtam az ágyból, felöltöztem, megreggeliztem és leültem a tévé elé. Nem néztem nagyon sokáig, mivel semmi érdekeset nem találtam. Lementem apához a garázsba és bütyköltük a motorját. Alapból soha nincs semmi baja a motoroknak ennek ellenére mindig csinálunk rajta valamit. Ezzel elment a napunk. Anya lejött szólni, hogy irány kezet mosni mert kész a vacsi. A fékolaj általában nehezen jön le. 10 perc sikálás után lementem és leültem az asztalhoz. A vacsora eszméletlenül finom volt. Pizza, nyamii. Felmetem a szobámba és elkészítettem holnapra mindent. Bepakoltam a könyveimet, előkészítettem a ruhámat. Ezután birtoklásba vettem a fürdőszobát. Fogat mostam, lezuhanyoztam, hajat mostam és szárítottam. Elmentem aludni. Csak a holnapra gondoltam. Milyen lesz az új osztály, új környezet, új barátok, ha egyáltalán lesznek. Gondolatmenetemet befejezve elnyomott az álom.

~ Szeptember 1. ~

Green day üvöltött a telefonom hamgszórójából. Eljött ez a nap is. Mostmár hivatalosan vége a nyárnak és élhetem a sulis életemet. Szuper!! Leverekedtem magam az ágyról, kinyomtam az ébresztőt és irány a fürdő. Kómás botorkálásom közepette belerúgtam a fürdő ajtajába. Tehát nem vagyok erősebb, mint az ajtó! Mit sem törődve a fájdalommal elkezdtem a fogmosást. Mikor végeztem lesántikáltam a konyhába.
-Szia Emma! Mi történt?- kérdezte Anya mikor meglátta, hogy sántikálok.
-Csak a szokásos! -legyintettem. Hát igen. Nálam ez előfordul. Előkaptam egy tálat, egy kis müzlit és tejet és gyorsan megreggeliztem. Felspuriztam a szobámba. Nem tőrődve azzal, hogy mit veszek fel, magamra dobtam egy farmer rövidnagrágot és a Ramones pólómat aminek az alját beletűrtem a naciba. Felraktam egy egyszerű sminket ami egy kis púderból és tusból állt. Felkaptam a hátamra a sulitáskát és lerepültema az emeletről. Szó szerint!! A tökéletesen fehér szőnyeget most nem érték a lábaim!! Lementem a garázsba és felvettem egy hosszú pulóvert, fejemre lőttem a sisakot és kiálltam. Nem szerettem volna az első nap motorral menni, de mivel Apa korán elment és Anya is sietett, így kénytelen voltam koptatni az aszfaltot. Beindítottam a motort és elindultam. Éreztem, hogy valami furcsa. A rövidnadrág!! Áá nem hiszem el!! Na ebből szép kis megfázás lesz. Remélem azért jól néz ki!! Na jó, amúgy nem érdekel, hogy néz ki. Kicsit messze volt a suli kb 10 perc volt az út. Nagy volt a forgalom. Mindenki ment dolgozni, suliba vitték a gyerekeket, stb. Elérkeztem a suli elé. Mondanom sem kell. Minden szempár rám szegeződött. Próbáltam feltűnésmentesen bemenni a suliba. Nem sikerült. Levettem a sisakot. Hajam sose engedelmeskedik és most is mint mindig, kihullott a sisakból. A szokásos filmes jelenet amikor a csaj leveszi a bukót. Nagyon nem szerettem mikor velem is ez van. Sikeres parkolásom után elindultam az iskola ajtaja felé. A hátamba vájódtak a tekintetek. A lányok tekinteteivel meg tudtak volna ölni, a fiúk meg na... Értitek! Beértem a suliba és előhalásztam az órarendemet. Matek az első. Miért is hittem, hogy itt másképp lesz mint Londonba??  A 10-es terembe kellett mennem matekra. Milyen jó! Azt se tudom merre induljak!! Ekkor megérztem egy könyököt a bordáim között.
-Áuu!!-mondtam mikor a könyökös lány elment mellettem.
-Jujj bocsánat!! Azt hittem a motoros csajszik bírják a fájdalmat!!-mondta nyávagó hangján.
Egy kisebb tömeg gyült körénk.
-Bírják valóban a fájdalmat, de a tiszteletlenséget viszont nem.-mondtam nyugodt hangon. Muszály volt lépnem. Ha hagyom, hogy ő nyerjen azt hiszik, gyáva vagyok.
-Te itt egy senki vagy!! Mégis hogy mered?? Hogy mersz tiszteletlennek titulálni??-ordította a lány.
-Én nem mondtam, hogy tiszteletlen vagy csak ismertettem a motorosok tulajdonságait.-mondtam még mindig tök nyugodtan. Ekkor olyan rész jött amire nem számítottam. A csaj nekem ugrott és belemarkolt a hajamba. Látszott a szemén, hogy most kihúztam a gyufát.
-Te nekem ne pofázz mert megjárod.-mondta immáron ő is nyugodtan. Tudtam, nem lenne helyes most beleverni egyet az agyonsminkelt arcába. Az ekső napom nem lehet Emma. Uralkodj Magadon!!! Nyugtattam magamat. A lány egyre erősebben markolta a hajamat ami már tényleg nagyon fájt és útra indult egy könnycsepp.
-Na látjátok? Vele sem lesz baj!-nyávogta önelégült arcal és végigvonult az emberek között a hiperszuper magassarkújában. REMEK!! Lőttek a napomnak. Éppen összeszedtem magamat amikor megláttam két fekete Converse-t. Felnéztem és egy gyönyörű kék szempár meredt rám.
-Jól vagy?-kérdezte aggógóan.
-Igen... Azt hiszem.-fogtam meg a fájó fejemet.
-Ne törődj Oliviával! Ő már csak ilyen!-mondta és segített összeszedni a könyveimet ami a nagy düh közben lábra állt és kivándorolt a táskából.
-Amúgy Luke vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Emma.-nyújtottam én is a kezemet.
-Melyik osztályba vagy?
-10/b.-válaszoltam.
-Király!!-kiáltott fel.
-Látom te is!!-mondtam nevetve.
-Ja. Szeretni fogod az osztályt.-mondta bíztatóan.
Bementünk a terembe, amit nem kellett keresni csak Luke-ot kellett követnem. Helyes srác és az első barátom a suliba. Csengettek. Az osztály ugyan úgy hangoskodott mint azelőtt. Én Luke mellett foglaltam helyet, mivel nem szerettem volna egy vad idegen mellé leülni. Bambultam kifele az ablakon mikor hirtelen nagy csend lett. Megérkezett a tanár, aki emellett még az osztályfőnökünk is volt.
-Tanár nő, de örükök, hogy látom!! Milyen volt a nyara??-kiabálta egy elég mély hang.
-Ő Dave.-súgta a fülembe Luke. Egy pillantást vetettem arra a bizonyos Dave-re. Barna szemeiben látszott, hogy abszolút nem érdekli, hogy tellt a tanár nyara. Fekete fürtjei össze-vissza álltak. Mikor meglátta, hogy bámulom, csak kacsintott egyet.
-Dave, én is örülök, hogy látlak. Köszönöm jól telt a nyaram.-mondta a tanár.
-És most látom csak, hogy milyen jó lett a haja tanár nő! Ez a lilás(?) szín elvonja a figyelmet a kialakulóban levő ráncairól!-mondta Dave. Mindenki szakadt a nevetéstől.
-Dave. Örülj, hogy ez csak az első nap és nem küldelek az igazgató úrhoz!!-mondta mérgesen a tanár.
-Inkább foglalkozzunk az új osztálytársatokkal!-tekintetét rám szegezte a tanár.-Én vagyok az osztályfőnök, Sara Jackson. Kérlek mutatkozz be nekünk! Miket szeretsz, miket nem szeretsz, stb.
Gondolkodtam egy kicsit, de végül felálltam és az osztály felém fordult, mivel hátul ültünk.
-Hát sziasztok! Emma Blakwell vagyok, 16 éves. Londonból költöztünk ide a szüleimmel. Szeretem a zenét, van egy gitárom, kedvenc bandám az All Time Low. Utálom a nagyon csajos dolgokat és a pókokat. -modtam el a legfőbb tudnivalókat magamról.
-Jól van! Köszönjük!-mondta elégedett vigyorral a tanár.
-Ügyes voltál!-mondta Luke és beleütött egyet a vállamba.
-Köszi.-fogtam meg a fájó vállamat.
Az óra, sőt inkább a nap hátralevő részében csak ültem Luke mellett és leveleztünk. Laza nap volt. A tanárok elmondták, hogy innentől kezdve sokkal nehezebb lesz a suli, a tananyagok meg minden. Utolsó órára már Luke mindent megtudott rólam. Vagyis egy dolgot nem. Éppen battyogtunk lefele a lépcsőn amikor egy tenyeret éreztem meg a vállamon.
-Sziasztok!!-kiabált Dave.
-Hali!-modtuk egyszerre.
-Te vagy Emma, ugye?-kérdezte kívancsian.
-Igen.-választoltam.
-Én Dave vagyok.-mondta és átölelte a vállam.
-Felesleges Dave. A kék szemű, szőke hajúakra bukik!-mondta miközben magára mutogatott.
-Na jó! Senkinek nem jön be senki!!-mondtam határozottan, de nevetve.
-De nekem te igen!-mondta Dave.
-Hagyod békén a csajom!!!-szaladt oda hozzánk egy srác. Úr Isten!! Ez az a srác akit a taxiból láttam.
-Ő az enyém!-kiáltott fel Luke.
-Jaj, milyen bunkó vagyok!!-csapott a homlokára-Calum vagyok.
-Emma.-mondtam miközben egész jól elszórakoztam rajtuk.
-Még jó, hogy bemutatkozol neki. Szerintem azt se tudta, hogy a pasija vagy!!!-mondta nevetve Dave.
Pedig nem lenne rossz. Gondoltam magamba. Emma elég legyen!!! Ordított a belső hang.
Kiértünk a suliból. Dave elköszönt tőlünk és elindult. Mi még beszélgettünk egy kicsit.
-Na skacok én mentem!-szóltam a fiúknak.
-Várj elkísérünk a járgányig.-kiáltott utánam Calum.
Bevártam őket és egy kis séta után elértünk a "járgányig".
-Na ez aztan motor!!-mondta Cal.
-Jaja, ráülhetek?-nézett rám bociszemeivel Luke. Nem tudtam gyönyörű szemeinek ellen àllni.
-De csak ráülsz!!-mondtam szigorúan.
-Okés!!-válaszolt és már fent is volt a motoron.
-Ez király, Cal fotózz már le!!-szólt rá kis barnánkra.
Calum elővette a telóját és lőtt egy képet Lukeról.
-Fiúk én már tényleg megyek!-mondtam.
-Jó. Holnap találkozunk!-kiáltott Luke.
-Sziasztok.-köszöntem el.
Fejemre a bukósisak, motort beindítani és irany haza. Most nem fáztam annyira, mint reggel. Bekanyarodzam a garászba és leállítottam a motort. Becsuktam a garázst és bementem a házba.
-Sziasztok!-ordítottam el magam.
-Szia Kincsem.-mondta Anya és nyomott egy puszit a homlokomra.- Na milyen volt az első nap?-kérdezte kíváncsian.
-Minden tuti volt.-füllentettem. Még szép, hogy nem mondom el mi történt reggel.
-Lettek barátaid? Milyen az új osztály?-kîváncsiskodott Anya.
-Az új osztály egész jó, és lett három barátom.
-Hogy hívják őket?
-Luke, Calum, Dave.-mondtam vigyorogva.
-Szuper!-örvendezett Anya.
-Én most felmennék a szobába.-mondtam Anyának.
-Oké!
Felmentem a szobába és bekapcsoltam a laptopom. Felléptem facebookra: három új ismerősöm lett. :D
Felléptem twitterre:három új követő. Nekik is lett plusz egy..
Felléptem instagramra:három új követő és "szivecske" a képeimre. Egy kép amin meg vagyok jelölve. Calum Hood töltötte fel. Az a kép amit csinált Lukeról a motoromon.
A kép alá írva ez volt: "Köszi drágám!! <3 ;)"
ATYA VILÁG! Most egy pár lány tuti ki akar nyírni, ugyan is Calum és Luke eléggé népszerűek a suliban.
 Vicces kedvemben mi mást is írhattam volna: "Szívesen Mackóim! <3 :*".
Nevetve lecsuktam a laptopom és elmentem zuhanyozni. A vacsit most hanyagoltam, mert kicsit fáj a torkom és nem bírok nyelni. Upsz! :)
Felvettem a macis pizsimet és lefeküdtem aludni. Nem is lesz ez olyan rossz. Gondoltam még egy utolsót miután elnyomott az álom.

2014. augusztus 12., kedd

Chapter 3. Megérkeztünk.

Sziasztok!! Hát itt van a kövi rész. A többi részben már aktívan fognak szerepelni a 5SOS fiúk. Aki szemfüles az észreveszi majd, hogy ebben a részben mát benne lesz Calum. Jó olvasást! Ne felejtsetek nyomot hagyni magatok után!! :)xx
                                        By: Manóó

Az elkövetkezendő időkben nagyon nem szeretnék repülőn ülni. Alvás után iszonyatosan rosszul voltam. Hánytam, szédültem, fájt a gyomrom. SZÖRNYŰ!! De 15 óra szenvedés után (eleinte tök jól voltam) leszàllt a repcsi. A repülőtér nyüzsgött az emberektől. Mindenki utazott a családjához, szeretteihez, otthonához. Én ezt mind, ott hagytam. Megvártuk a csomagjainkat és kikecmeregtünk a tömegből, majd hívtunk egy taxit.
-Jó napot!-köszönt a taxisofőr. Olyan 50 körüli lehetett.
-Jó napot!-köszöntünk egy emberként mind a hárman.
-Költözés?-kérdezte a sofőr.
-Igen.-válaszolt apu.
-Akkor már értem, hogy miért olyan csendes a kicsi lány.-mondta és rám mosolygott. Viszonoztam a mosolyt. Ennyire látszik, hogy máris hiányzik London? Vagy a sofőr volt gondolatolvasó? Ez rejtély marad.
Körülbelül 20 percet utaztunk. Gyönyörű ez a város. A házak, az operaház, az utcák... Mint szerintem minden lány, azért pár helyes fiút is kiszúrtam. Egy különösen megtetszett. Egy fekete rövid hajú, rockos stílussal rendelkező fiú. Fekete csőgatyó egy Nirvana felső és egy Converse cipő volt rajta. Ja igen. Plusz egy szürke sapi. Nem egészen értettem miért a legnagyobb melegben kell sapkát hordani. De nem gond. Baromi jól állt neki.
A taxi megállt egy gyönyörű fehér ház előtt. Minden nagyon modern volt rajta. Egy valami viszont nekem nagyon megtetszett. Egy terasz ami előtt volt egy medence. Azta!! Még eddig nem láttam a házat amiben lakni fogunk, ugyanis meglepetés volt. Mostanáig.
-Megérkeztünk!-szólt a sofőr.
-Köszönjük szépen.-mondta anya és kifizette a fuvart.
-Igazán nincs mit.-mondta kedves hangon a sofőr.
Kipakokluk a bőröndöket és elkezdtük bevinni.
-Emma!-szólt a sofőr. Igen. Bizonyára hallotta amikor anya éppen szólt és innen tudja a nevem.
-Tessék?-kérdeztem.
-Ne aggódj! Tetszeni fog Sydney. Meg lehet barátkozni a hellyel és az emberekkel is.-mondta bíztatóan.
-Köszönöm. Remélem sikerrel járok.-mondtam és eleresztettem egy mosolyt.
-Sikerrel fogsz járni! Tudom. És amúgy Jack a nevem.-mondta és beült a kocsiba.
-Viszont látásra Emma.-mondta és elhajtott.
-Viszont látásra Jack.-suttogtam.
-Emma, kislányom!! Remélem a te bőröndjeidet nem nekünk kell becipelni!!-zökkentett ki anya gondolatmenetemből.
-Nem, dehogy is.-szóltam.
Bevittem a cuccaimat a nappaliba. Elképesztő ez a ház. Beléptem a nappaliba és gyönyörű látvány fogadott. Krémszínű kanapé és ugyanolyan fotelek. A kanapé előtt egy kicsi üvegasztalka és az üvegasztal előtt volt a tévé.
-Tetszik?-kérdezte apa.
-Ez.. Gyönyörű!!-mondtam boldogan. Ekkor ugrott be. Valami hiányzik. Körbefordultam és megtaláltam a hiányzó láncszemet. A konyha. Egy kicsit magas pulttal kezdődött. Megláttam egy fekete ebédlőasztalt. Hihetetlen, hogy minden ennyire passzol egymáshoz. A pult mögött helyezkedett el a tűzhely. Mellette volt a mosogató részleg. Úgy érzem elég sok időt fogok itt tölteni. Végigsimítottam a pulton. A márvány csak úgy fénylett.
 -Na gyerünk nézd meg a szobádat.-szólt anya. Felkísértek a szobámba. Fel a lépcsőn amin fehér szőnyeg díszelgett. Felértünk. Elindultunk a hosszú folyosón. Nem sokat mentünk mire apa benyitott a második ajtón.
-Íme a szobád!- mondta és bevezetett a szobába. Az egész házban talán ez a szoba tetszik a legjobban. Igaz a többit még nem láttam, de máris beleszerettem ebbe a szobába. Az ajtó mellett volt egy kisebb sminkes szekrény. A szoba sarkában megpillantottam a számomra legszentebb helyet. Ágyikóó. Egy nagy franciaágy díszelgett a szobában. Az ágy mellett volt egy kis éjjeliszekrény. Pont az ajtóval szemben helyezkedett el az ablak ahonnan jól lehetett látni az utcát. Az ággyal szemben egy szekrénysor foglalt helyet.
-Ez gyönyörű!!!-ugrottam anya és apa nyakába.
-Örülünk, hogy tetszik!-mondta apa.
Jött a nehéz része a napnak. Pakolás. Bevittem a bőröndöket a szobába és elkezdtem pakolni. Először a gitárom foglalt helyet az ágyam mellett. Majd az éjjeliszekrényre raktam egy közös képet Ninával. A ruháim voltak soron. Éppen a belső kis fiókba pakolgattam a nadrágokat amikor bejött apa.
-Emma gyere egy kicsit! Mutatni szeretnék valamit.-mondta és elindult kifelé. Ezek után még mindig van mit mutatni?? Követtem és egy garázsban találtam magam benne a két motorral, mivel apának is van egy. Micsoda versenyeket nyomtunk Londonba.
-Úristen ez szuper!!-mondtam és megöleltem apát.
-Arra gondoltam, mi lenne ha felavatnánk az utcát?-kérdezte kíváncsian.
Tudtam mire gondol és elkezdtem őrült bólogatásba kezdeni. Felpattantunk a motorra, fejünkre raktuk a bukósisakot és kigurultunk a garázsból. Szeretek apával versenyezni. Ő nem hagyja magát ellentétben a többi "versenytársammal" akikkel eddig mentem versenyt. Anya is kijött és beállt közénk.
-Csak óvatosan!!!!-próbálta túlkiabálni a motorok hangját, de ez sose sikerült. A megszokott módon bólintottunk egyet. Anya indította a versenyt. 3...2...1!! Elindultunk. Egy időben egymás mellett haladtunk, de apa nyomott egy kis gázt és beelőzött.Nem hagytam magam és én is nyomtam neki a gázt. Így ment egy darabig. Mentünk egy kört és már lassan visszaértünk a ház elé. Apa már nem sokkal volt előttem. Nem szoktam vagánykodni a motorral, de most megtettem. Löktem egy kövér gázt és leelőztem apát. Már láttam az utcát ahol be kell fordulni. A kanyar előtt fékeztem egyet és bekanyarodtam az utcánkba. A ház elé érve megálltam és nem sokkal utánam apa is megérkezett. Levettem a sisakot és leszálltam a motorról.
-Hát szép verseny volt father. Máskor kicsit jobban húzd a gázt!!-mondtam elszállva magamtól és kezet fogtam apával.
-Na majd máskor meglátjuk ki a jobb!-mondta és megrázta a kezem.
Bementünk és mindenki visszatért az abbahagyott munkájához. Felmentem a szobámba és folytattam a ruháim elpakolását. Este hatra végeztem a bőröndökkel és lementem a konyhába. Megvacsoráztunk. Elmentem fogat mosni, lezuhanyozni és irány aludni. Ja igen a fürdő is csodásan nézett ki. Fáradtan dőltem le az ágyra és viszonylag hamar elnyomott az álom.



2014. augusztus 6., szerda

Chapter 2. Vigyázz Sydney!!

Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból és megindultam a konyha felé. Anya már megcsinálta a reggelit és a kávét. Oh! Az Isteni kávé. Még szerencse, hogy anya főzőtudománya nem marad itt. Apa békésen ült a kanapén és olvasta a mai újságot.
-Sziasztok!-köszöntem vidáman.
-Szia Emma!-köszöntek egyszerre.
-Gyere reggelizni, hosszú lesz a nap és ki tudja mi lesz s repülön.-mondta és az asztalhoz tessékelt.
-Nyugi Anya! Tudod, hogy sose eszek sokat és bizonyára nem fog megviselni ha a repcsin csak egy szendvicset tudok majd megenni.-mondtam.
-Igaz Sara, hadjad majd eszik ha éhes!
Bezzeg amikor este lehív nassolni akkor meg"Egyél Emma, bírd ki reggelig!".
-Apa én inkább élnék a lehetőséggel és eszek.-mondtam mire elmosolyodott.
Leültem és elfogyasztottam a reggelit majd egy puszit nyomtam Anya arcára és elindultam a szobám felé. Felvettem egy fekete rövidnadrágot egy rózsaszínű haspólóval és ezek után birtoklásba vettem a fürdőszobát. Feltettem egy kis sminket ami tusból és szempillaspirálból áll. Lementem a nappaliba ahol egy kisebb kupi fogadott.
-Apa merre vagy?-kiáltottam.
-Itt!!!-szólt ki a dobozok mögül.
-A motort mikor rakjuk el?
Igen. Van egy nem kicsi motorom. 15-dik szülinapomra kaptam. És még mielőtt megfogalmazódna a kérdés bennetek. Igen van rá jogsim és igen közlekedem is a motorral.
-Mindjárt csak előbb innen szabaduljak ki.-mondta.
-Oké! Várj segítek! -mondtam és segítettem kikászálódni a dobozok közül.
Lementünk a garázsba. Egy utolsó kört még mentem vele, majd hívtunk egy kocsit amivel kivitték a reptérre. Visszamentünk a nappaliba ahol ismét pakolásba kezdtünk.
-Fog hiányozni London?-kérdezte Apa.
-Persze de inkább Nina.
-Ne félj lesznek Sydney-be is barátaid.-nyugtatott.
-Itt se volt sok.-mondtam szomorúan.
Beállt a csend. Erre a mondatomra már Apa se tudott mit mondani. Tovább pakoltunk. Másfél óra múlva  véget ért a sok holmi és elfogytak a dobozok is. Végree!! Felmentem a szobámba. Körbenéztem és minden emlék ott lebegett előttem. A gitárom helye, az ágyam helye, a babzsákfotel helye, amikor Ninával itt voltunk és beszélgettünk, leckét csináltunk, zenéltünk. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Aztán még egy és még egy... Sírtam. Nem gondoltam volna, hogy még az indulásunk előtt sírni fogok.
Délután egy óra. Lassan indulunk a reptérre ugyanis egy óra múlva indul a London-Sydney járat.
Nina is elkísért minket a reptérre ahova Tom és Lara a szülei is elkísérték. Elfoglaltunk egy nagy padot ahil vártunk.
                              20 perc múlva.
-A London-Sydney járat hamarosan indul. Megkérjük kedves utasainkat kezdjèk meg a felszállást!-hallottuk a kedves női hangot.
-Hát akkor induljunk.-szólt Apa.
A szülők elbúcsúztak egymástól addig amíg én elbúcsúztam Ninától.
-Vigyázz magadra csajszi! -ölelt meg.
-Te is vigyázz magadra!!-szorítottam meg.
-És ha megérkeztetek akkor hívj fel!!-mondta miközben a könnyei már patakokban folytak. A sós könnyek már kezdték nekem is csípni a szememet.
-Hiányozni fogsz! -mondta ki a bűvös szót és én is megkezdtem a sírásomat.
-Te is nekem!!-mondtam zokogva.
Elengedtük egymást és indultam a Tom és Lara pároshoz.
-Sziasztok!-öleltem meg minkettejüket és úgy szorítottam őket, ahogy csak bírtam.
Eltávolodtam tőlük és elindultunk a repülő felé. Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Apa mellé kerültem. Szupii!! Becsatoltuk az öveket ès megkezdtük a felszállàst. Fájó szívvel néztem, ahogy elhagyjuk Londont. Hihetetlen érzés volt. Eluralkodott rajtam az érzés és a könnyeim ismèt önállósultak. A repülőgépen való 20 óra viszonylag unalmasan fog telni, hisz elég messze van Sydney. Eleinte Apával beszélgettem, röhögtünk egy csomót, de végül én is elfáradtam.
Végig gondoltam azt amit már oly sokszor. Vajon milyen lesz Sydney? Megéri odaköltözni?
Egy biztos. Izgatottan várom. Hajt a kiváncsiság. Olyan rossz csak nem lesz. A londoni elettől csak jobb lesz. Egy mondat járt csak a fejemben: Vigyázz Sydney!! JÖVÖK!!! :D


Aloha! Hát itt lenne a második rèsz. Túl sok hozzáfűzni valóm nincsen. Remélem tetszik! :) Ne felejts el nyomot hagyni! ;)
                                          by: Manóó