Reggel izgatottan pattantam ki az ágyból és megindultam a konyha felé. Anya már megcsinálta a reggelit és a kávét. Oh! Az Isteni kávé. Még szerencse, hogy anya főzőtudománya nem marad itt. Apa békésen ült a kanapén és olvasta a mai újságot.
-Sziasztok!-köszöntem vidáman.
-Szia Emma!-köszöntek egyszerre.
-Gyere reggelizni, hosszú lesz a nap és ki tudja mi lesz s repülön.-mondta és az asztalhoz tessékelt.
-Nyugi Anya! Tudod, hogy sose eszek sokat és bizonyára nem fog megviselni ha a repcsin csak egy szendvicset tudok majd megenni.-mondtam.
-Igaz Sara, hadjad majd eszik ha éhes!
Bezzeg amikor este lehív nassolni akkor meg"Egyél Emma, bírd ki reggelig!".
-Apa én inkább élnék a lehetőséggel és eszek.-mondtam mire elmosolyodott.
Leültem és elfogyasztottam a reggelit majd egy puszit nyomtam Anya arcára és elindultam a szobám felé. Felvettem egy fekete rövidnadrágot egy rózsaszínű haspólóval és ezek után birtoklásba vettem a fürdőszobát. Feltettem egy kis sminket ami tusból és szempillaspirálból áll. Lementem a nappaliba ahol egy kisebb kupi fogadott.
-Apa merre vagy?-kiáltottam.
-Itt!!!-szólt ki a dobozok mögül.
-A motort mikor rakjuk el?
Igen. Van egy nem kicsi motorom. 15-dik szülinapomra kaptam. És még mielőtt megfogalmazódna a kérdés bennetek. Igen van rá jogsim és igen közlekedem is a motorral.
-Mindjárt csak előbb innen szabaduljak ki.-mondta.
-Oké! Várj segítek! -mondtam és segítettem kikászálódni a dobozok közül.
Lementünk a garázsba. Egy utolsó kört még mentem vele, majd hívtunk egy kocsit amivel kivitték a reptérre. Visszamentünk a nappaliba ahol ismét pakolásba kezdtünk.
-Fog hiányozni London?-kérdezte Apa.
-Persze de inkább Nina.
-Ne félj lesznek Sydney-be is barátaid.-nyugtatott.
-Itt se volt sok.-mondtam szomorúan.
Beállt a csend. Erre a mondatomra már Apa se tudott mit mondani. Tovább pakoltunk. Másfél óra múlva véget ért a sok holmi és elfogytak a dobozok is. Végree!! Felmentem a szobámba. Körbenéztem és minden emlék ott lebegett előttem. A gitárom helye, az ágyam helye, a babzsákfotel helye, amikor Ninával itt voltunk és beszélgettünk, leckét csináltunk, zenéltünk. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Aztán még egy és még egy... Sírtam. Nem gondoltam volna, hogy még az indulásunk előtt sírni fogok.
Délután egy óra. Lassan indulunk a reptérre ugyanis egy óra múlva indul a London-Sydney járat.
Nina is elkísért minket a reptérre ahova Tom és Lara a szülei is elkísérték. Elfoglaltunk egy nagy padot ahil vártunk.
20 perc múlva.
-A London-Sydney járat hamarosan indul. Megkérjük kedves utasainkat kezdjèk meg a felszállást!-hallottuk a kedves női hangot.
-Hát akkor induljunk.-szólt Apa.
A szülők elbúcsúztak egymástól addig amíg én elbúcsúztam Ninától.
-Vigyázz magadra csajszi! -ölelt meg.
-Te is vigyázz magadra!!-szorítottam meg.
-És ha megérkeztetek akkor hívj fel!!-mondta miközben a könnyei már patakokban folytak. A sós könnyek már kezdték nekem is csípni a szememet.
-Hiányozni fogsz! -mondta ki a bűvös szót és én is megkezdtem a sírásomat.
-Te is nekem!!-mondtam zokogva.
Elengedtük egymást és indultam a Tom és Lara pároshoz.
-Sziasztok!-öleltem meg minkettejüket és úgy szorítottam őket, ahogy csak bírtam.
Eltávolodtam tőlük és elindultunk a repülő felé. Felszálltunk a gépre és elfoglaltuk a helyünket. Apa mellé kerültem. Szupii!! Becsatoltuk az öveket ès megkezdtük a felszállàst. Fájó szívvel néztem, ahogy elhagyjuk Londont. Hihetetlen érzés volt. Eluralkodott rajtam az érzés és a könnyeim ismèt önállósultak. A repülőgépen való 20 óra viszonylag unalmasan fog telni, hisz elég messze van Sydney. Eleinte Apával beszélgettem, röhögtünk egy csomót, de végül én is elfáradtam.
Végig gondoltam azt amit már oly sokszor. Vajon milyen lesz Sydney? Megéri odaköltözni?
Egy biztos. Izgatottan várom. Hajt a kiváncsiság. Olyan rossz csak nem lesz. A londoni elettől csak jobb lesz. Egy mondat járt csak a fejemben: Vigyázz Sydney!! JÖVÖK!!! :D
Aloha! Hát itt lenne a második rèsz. Túl sok hozzáfűzni valóm nincsen. Remélem tetszik! :) Ne felejts el nyomot hagyni! ;)
by: Manóó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése