Itt lenne az új rész. Nem sikerült a szünetben megírni. Privát okok miatt. De most itt van, kicsit rövid lett ezert bocsi! :)
Jó olvasást! :*
by:Manóó
Telnek a hetek. Néha azt kívánom, bárcsak visszapörögnének az események. Úgyse fognak. A suliban egész jól haladok, tudom tartani a szilárd 4-es átlagom! Luke körül viszont valami nagyon nem oké. Nem értem ezt az egészet. Annyira el van hidegülve tőlem. Nem valami beszédes és azt sem mondja el, hogy mi a baja. Hiányzik, nagyon! Lehet, hogy rám haragszik, de azt se tudom mit vétettem!
Éppen a szobámba kuksoltam és meredtem a nagy semmibe, amikor egy kocsi dudálását hallottam meg. A fenébe!! El is felejtettem. Megígértem a fiúknak, hogy elmegyek velük egy "kicsit" bulizni. Mindenáron ki akarnak zökkenteni a dilis gondolataim közül. És láss csodát! A dilis gondolatok ezt is kiverték a fejemből. Próbáltam magam gyorsan elfogadhatóvá varázsolni, de mit mondhatnék... Nem vagyok varázsló! Épp a pólómat vettem fel, amikor Ash berontott a szobába.
-A francba Emma! Bocsi!-mondta és hevesen is hátat fordított.
-Igen Ash, feltalálták a kopogást!-kuncogtam. Igazándiból nem vagyok az a szégyenlős fajta. Tisztában vagyok az adottságaimmal... és az egóm méretével!! :)
-Jól van na! Elfelejtettem, hogy lány vagy és valószínű, hogy éppen öltözködöl!
-Miért? Ti nem kopogtok egymáshoz be?-vontam fel a szemöldököm.
-Fiúk vagyunk Törpém! Ugyan azunk van!-mondta felháborodva.
-Jól van na!!! Bocsánat, hogy élek!-vágtam be a durcát.
-Jajj na ne legyél már ilyen! Tudod, hogy nem szeretem!! -nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké, csak annyira ki vagyok Luke miatt! Hiányzik!-biggyesztettem le a számat.
-Jön Ő is!
-Na szuper!-mondtam és felkaptam a telóm-Na indulhatunk!
-Okes.
Lebaktattunk a lépcsőn és elindultunk az ajtó felé.
-Emma!-szólt Apa.
-Igen Apa tudom. Csak módjával!-szokásos szövegemet elmondva megöleltem Apát mire Ő csak mosolygott.
Ash kinyitotta a kocsi ajtaját. Hű milyen udvarias!!!
-Szióka mindenki!-huppantam le az ülésre.
-Hali!!-köszöntek.
Az út csendben telt, legalább is nekem. Mindenki röhögött és csapkodott csak én gubbasztottam a kocsiban. Lassan odaértünk az egyik törzshelyükhöz és megindultunk a bejárathoz.
-Be fognak engem egyáltalán engedni??-kérdeztem.
-Igen, ismernek minket úgyhogy minden sima ügy lesz!-veregette meg a vállam Cal.
Igazuk lett. Tényleg beengettek! Juhhe! Indul a buli! Szétszéledtünk és Mikey már is talált egy ideiglenes táncpartnert! Én elmentem inni valamit amikor összefutottam Hemmingssel.
-Mit iszol?-kérdezte.
-Amit te. -feleltem.
-Akkor két vodkát kérünk!-mondta a pultosnak.
-Végre hozzám szóltál a héten először!
-Valamikor el kell kezdeni!-mondta gúnyosan.
-Mintha annyira terhedre lenne!
-Honnan tudod, hogy nincs terhemre?-kérdezte.
Nekem most lett elegem belőle.
-Menj a francba!!-kiabáltam rá.
Elvesztem a tömegben és hát eléggé sokat sikerült inni. Kicsit beszédülve kóvájogtam amikor valaki nagyon erős elkapott és elkezdett ráncigálni. Nem láttam ki az de biztos voltam benne, hogy nem sakkozni szeretne! Kiabálni kezdtem ahogy csak bírtam de semmi értelme nem volt. A zenétől szinte semmit nem lehetett hallani. Ha nem iszok ennyit talán van annyi lélekjelenlétem, hogy megnézem ki az. Jó igazából Lukenak is van köze ehhez. Belefojtottam a piába a bánatomat. Minden átsírt éjszakát eltemettem az alkoholba. Nem érdekelt semmi és senki.
Egyszer csak elkezdtem fázni és észre vettem, hogy már kint vagyok. Nem emlékszem semmire. Ennyit csak nem ittam!! Feküdtem a semmi közepén és nem bírtam felállni. Valaki vagy valakik a nevemet kiabálták, de nem bírtam sehogy se visszakiáltani. Éreztem, hogy valaki megemeli a fejem és a nevemet motyogja. Nem tudtam ki az, de a hang nagyon ismerős volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése