Hey Guys! Egyre több az oldalmegjelenítések száma, jött egy pár komment is, de feliratkozók még mindig nincsenek. Remélem ez hamarosan változni fog! ;) Köszönöm a kommenteket, a "kukucskálásokat". Sokat jelentenek. Próbálok egyedi sztorit írni és nagyon remélem, hogy egyedi is. Nem is fecsegek tovább.
Jó olvasást!!!xx
By: Manóó
Szedtem a lábaim, ahogy csak bírtam. A térkövön valami oknál fogva kopogott a Vans-om. Fura volt, de tetszett a hangja. Elérkeztem a Hemmings házhoz. Kinyitottam a kaput és elindultam az ajtó elé. Kihalásztam a zsebemből a kulcsomat (amit kaptam annak érdekében, hogy ne kelljen mindig kinyitniuk az ajtót amikor megyek, hanem tudjak közlekedni. Fordítva is igaz volt, ugyanis Luke-nak is van kulcsa a mi házunkhoz.), beillesztettem a zárba és kinyitottam. Beléptem és a következő látvány fogadott: Calum egy szelet pizzával üldözött egy rózsaszín(?) színű hajjal büszkélkedő valakit. Luke egy óriás plüss pingvinnel próbált táncolni. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek-e. A nevetés mellett döntöttem. Mikor észre vettek mindenki abba hagyott mindent és odajöttek hozzám.
-Szia Törpe!-kiáltott fel Luke és Calum.
-Helloka!-köszöntem.
-Szia! Én lennék az a bizonyos Mikey.
-Szia! Én pedig Emma vagyok.-mondtam és köszönés képen összepacsiztunk.
-Bocsi ha fura hatást keltettem a hajammal.
-Nem gond! Igazából nekem tökre bejön!-mondtam őszintén.
-Luke sokat mesélt rólad!-mondta nevetve.-Igaz Luke?
-Hallgass már!-kiabált Luke.
-Khm, okéé!!-nézett Mike nagyra nyílt szemekkel Luke-ra.
Na ez fura volt. Nem tudom ilyenkor mi is van. Lehet telepatikusan megbeszélik egymással, hogy ha nem hallgatsz el széttéplek! :) Elmentem a hűtőhöz és kivettem egy dobozos cólát és levágtam magam a kanapéra. Éppen nyomkodtam a telefonom amikor Cal lehuppant mellém.
-Emma!!-nézett rám bociszemekkel.
-Mi kéne?-kérdeztem.
-A telód.-válaszolta.
-Minek az neked?
-Jaj egy perc és visszahozom!!-kérlelt tovább.
-Na jó. Tessék!-adtam oda.
-Köszi!!-kiabált le az emeletről.
Pár perc múlva visszajöttek mind a hárman és Cal visszaadta a telefont.
-Mit csináltál?
-Várj előbb mondanunk kell neked valamit!-szólalt meg Lukey.
-Ne kíméljetek.
-Na szóval az van, hogy bandát alapítunk!
-Mi?? Ez komoly?-kérdeztem.
-A lehető legkomolyabb.-mondta Mike.
-Ez szuper!!-ugrottam a nyakukba.
-Azt hittem nem fogsz neki örülni.-mondta Luke.
-Dehogy nem!
-Akkor megnyugodtam.-ölelt meg.
-Már csak egy dobos kellene!-szólalt meg Cal.
-Törpe tudsz egy jó dobost?-kérdezte Luke.
-Ööö... Igen!-mondtam kis hezitálás után.
-Szuper! El tudnád hozni?-kérdezte Mike.
-Holnap jó?-kérdeztem.
-Tökéletes!-mondták egyszerre.
Már csak azt nem tudom, hogy fogom elmondani nekik, hogy Ash a tesóm. Eddig nem akartam elmondani. Nem azért mert szégyenlem, hanem azért mert rossz a családi háttere ennek az egésznek.
-Cal drága állj csak meg!-szóltam.
-Igen?
-Mit is csináltál a telómon?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ja! Örülhetsz. Abban a megtiszteltetésben lett részed, hogy te lettél az első követője a twitter oldalunknak és első lájkolója a facebook oldalnak.-mondta pimasz mosollyal az arcán.
-Ravasz!-állapítottam meg.
A délután hátralevő része beszélgetéssel, pizzával és kajacsatával telt el. Esküszöm. Már szinte olyanok mint a testvéreim. Imádom őket. Nem bántam meg, hogy eljöttünk Londonból. És most biztos kérdezitek, hogy mi van Nina-val. Szoktam vele beszélgetni sokat csak nem írom le. Minden lányos dolgot megbeszélünk. Ja igen. Neki közben lett barátja, aminek nagyon örülök. Csak el kellett jönnöm és máris lett barátja. Furcsa. Na de mindegy. Az a lényeg, hogy boldog. Remélem egyszer én is az leszek.
~Szeptember 27.~
A szél fújja a hajam és végre érzem a szabadságot. Nem volt rajtam bukósisak. Csak mentem és mentem egy hatalmas sötét úton. Üres volt. Egy árva kocsi se ment rajta. Csak én és a motor. Egyszer csak megjelent egy női alak. Hosszú barna haja a vállára omlott. A szemei izzottak mint a tűz. Fekete magassarkújában tipegett felém. Én egyre gyorsabban mentem. Amikor ki akartam kerülni egy nagy valami lecsapott a motorról. Repültem és repültem. Amikor szilárd talajt észleltem magam alatt minden elhomályosult. De egy jelenetet még láttam. Olivia és Luke. Nevetnek. Egymást ölelve nevetnek.
-Basszus!!-ordítottam felébredve az álmomból. Nem értettem mint akar ez jelenteni. Azt eddig is tudtam, hogy Olivia pokollá akarja tenni az életem, de hogy jön ehhez Lukey. Lényegtelen. Csak egy hülye álom. Legurultam az ágyról és elindultam a fürdőbe. Szombat. De jó ezt kimondani. Fogat mostam és megrohamoztam a konyhát. Éppen a müzlimet ettem amikor a pizsamám zsebe el kezdett rezegni. Elővettem a telefonom és megnyitottam az üzenetem. "5 Seconds of Summer. Na milyen a hangzása? L"
Elgondolkodtam. Többször is elismételtem a szót.
Válaszom: "Szupeer!!! Ki találta ki? E"
Luke: "Mi négyen, szóval közös. L"
Ja igen!! Majdnem elfelejtettem mondani. Ash hivatalosan is a banda tagja. Jól kijön egymással a négy fiú. Eleinte attól féltem, hogy nem fogják kedvelni. És láss csodát! Még jobban megkedvelték akkor, amikor elmondtam, hogy tesók vagyunk. Ja ezt is elmondtam! Tök bátor vagyok. Nem akadt ki a tudatól egyikük se. Nagyon is örültek neki. Azt hiszik, hogy most minden "titkos" és ciki dolgot meg tudnak rólam. Hát igazából van benne valami! :)
*Visszatekintés*
-Hali! Itt vagytok?-kiáltottam az ajtóból.
-Gyere le a garázsba!-szólt egy hang. Szerintem Mike volt.
Elindultunk a garázsba. Összefutottunk Luke tesójával, Bennel.
-Sziasztok!-köszönt hangosan.
-Szia!-öleltem meg. Olyan jó ölelgetni!!!
-Ő biztosan Ash.-mutatott göndör kis barátomra.
-Igen, én vagyok Ash.-kezet fogtak.
-Na menjünk a garázsba.-szóltam és húztam magam után Ashton-t is.
-Sok sikert!-szólt utánunk Ben.
-Köszi!-intett Ash.
Leértünk a garázsba. Gyors bemutatkozás és megindult a "felvételi". Ash nagyon jó dobos. Én tudtam, Luke, Calum és Mike viszont nem. A szájuk is tátva maradt mikor Ash befejezte a dobok püfölését.
-Haver! Üdv a csapatba!-szóltak egyszerre.
-Húúú, köszi skacok!-örült meg Ash.
*Visszatekintés vége*
Felbaktattam a szobámba és elkezdtem öltözködni. Egy fekete, szegecses cicanadrág és egy overálszerűséget vettem fel, aminek rövid volt a nadrág része. Lementem szólni apának, hogy indulhatunk. Gyorsan felvettem a bakancsom és elindultunk a garázs felé. Ja igen, az Irwin rezidenciára tartottunk. :) Éppen a sisakomat vettem fel, amikor apa megszólalt.
-Anyád hívott.-mondta. A sisak is megállt a kezembe.
-És mit akart?-félve kérdeztem.
-Azt akarja, hogy haza menj Londonba.-válaszolt.
-MIII???-ordítottam.
-Nyugi, mondtam neki, hogy átgondolod.-nyugtatott.
-Nem gondolok át semmit!! Nem akarok haza menni!-mondtam határozottan.
-Oké, ezt majd vele beszéld meg.
Felültünk és elindultunk. Kicsit hosszú volt az út. Én mentem elől és láttam, hogy apa lassan odaért mellém és kacsintott egyet.
Na hajrá father! Indul a verseny! Nem volt már sok, hogy odaérjünk így csináltunk egy kis versenyt. Apa nyert. Ez nem ér! Ash már kint várt minket. Csúfos veszteségemnek ő is tanúja volt.
-Szia!!!-ugrottam le a motorról egyenesen az ölébe.
-Hello csajszi!-szorított meg.
-Szia Ashton!-köszönt apa.
-Szia Robert!-köszönt és kezet fogtak.
-Gyertek beljebb!-tuszkolt be minket az ajtón.
Bementünk és leültünk beszélgetni. Rentgeteget beszélgettünk. Tök jó fejek!! Pláne Ash öccse. Videójáték rajongó és nem hagyhattam ki, hogy játszunk egyet a FIFA legújabb részén. Jól játszik meg kell hagyni. Ash anyukájával, Anna-val is sokat beszélgettem. Megmutatott nekem pár képet Ash kicsikorából. Istenem milyen aranyos baba volt. Egymás mellé raktunk két képet. Az egyiken olyan 4 éves lehetett, a máskon pedig 17.
-Kicsi korában cuki nagynak viszont irtó helyes.-állapítottam meg.
-Már megint rólam van szó?-kérdezte és a fejemet használta támasznak.
-Egó. Az van akkora, hogy eltakarja a napot!-szóltam rá és megcsíptem az arcán elhelyezkedő puha bőrt.
A nap viszonylag jól telt. Sokat nevettünk, apáék a "régi szép időkről" beszélgettek és a hazautat is túléltük. Leraktuk a motorokat és felmentünk vacsizni. Mivel nem akartunk rendelni így bevetettem tudásomat és csináltam melegszendvicset. :) Elpusztítottunk mindent és elmentünk aludni.
-Jó éjt Apa!-nyomtam egy puszit az arcára.
-Neked is Emma!-ölelt meg.
Elindultam a lépcsőn, de még utánam szólt.
-Biztos nem akarsz haza menni?-kérdezte.
Válaszul csak bólintottam egyet és felmentem a szobába. Fürödtem, fogat mostam, átöltöztem és már aludtam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése