*Emma szemszöge*
Nehéz
napok elé nézek, ugyanis holnap költözünk a mesés Sydney-be. Régebben
bele se gondoltam mi lenne velem Nina nélkül. Holnaptól viszont legjobb
barátnőm nélkül fognak telni a napok, hónapok.. Pakolásom a Nirvana
zavarta meg. Nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem ki az. Nina. Nehéz
lenne vele most beszélnem, hisz nemsokára már alig fogom látni. Végül a
'Fogadás' gombra nyomtam. Elvégre csak nem tehetem meg vele, hogy nem
veszem fel a telefont.
-Szia Nina! -szóltam a telefonba.
-Sziaa!
Figyelj! Tudom, most pakolsz meg minden, de arra gondoltam elmehetnénk
egy utolsó csajos napra az indulásotok előtt.-mondta és hangján
hallottam, hogy szomorú.
-Várj egy kicsit.
Lerohantam anyához, hogy elkérezkedjek tőle.
-Anya elmehetek Ninával egy utolsó csajos napra?? Légyszii!!-elővettem legaranyosabb mosolyomat.
-Mehetsz de este hatra itthon lenni!-mondta.
-Oké köszi!! Hallottad Nina, fél óra múlva találkozunk a plázánál.
-Értettem Emma kapitány!!-mondta viccesen. Tudja, hogy utálom ha Emma kapitánynak hív.
Az
irányt a szobám felé vettem. Felvettem egy egyszerű fekete csőgatyót
egy Superman-es pólóval, tettem magamra egy kis sminket, kifésültem a
hajamat, zsebre raktam a telóm és indultam is. Az ajtóból elkiáltottam
magam, hogy mindenki hallja az elkövetkezendő négy órában nem leszek
itthon. Kiléptem a gyönyörű világosmahagóni színű ajtón és elindultam a
plázába. Az úton semmi más nem járt a fejembe, csak a holnapi nap.
Hihetetlen, hogy itt hagyom Londont. Hiányozni fog a sok sérelem
ellenére is. Igaz nem volt túl sok barátom a suliba, a tanárok se
kedveltek, az emberek nagy része semmibe vett. Csak a zene volt ott
velem magányos perceimben meg persze Nina. Ő mindig segített nekem.
Nevetett velem együtt, sírt amikor én is sírtam, mindig örömmel és
kíváncsisággal hallgatta új szerzeményeimet, észhez térített ha
hülyeségen járt az agyam. Sokat köszönhetek neki.
Gondolatmenetem
közepette észre se vettem, hogy megérkeztem a plázához. Beléptem az
ajtón és megcsapott a hideg levegő. Megláttam, hogy már Nina is itt van.
Pechemre nem vett észre és mögé lopózkodva a hátára ugrottam.
-Úristen Emma!!!
-Ezt az Emma kapitányért kaptad!-mondtam gúnyosan.
Elindultunk
és csak beszélgettünk és beszélgettünk. Hamar eltelt az idő.
Megbeszéltünk mindent, mint például azt, hogy mikor fogunk beszélgetni,
skype-olni és minden egyéb létfontosságú dolgot. Hazaérve lerúgtam
lábamról a fekete Conversemet és felmentem a szobámba. Hát igen, szép
látvány fogadott. Minden ruha szétdobálva, bőröndök üresen. Na ezt még
valahogy meg kell oldanom.
-Emma vacsora!!!-kiabált fel anya. Szuper. Lementem és jól megszokott helyemre ülve nekiláttam az isteni kajának.
-Emma minden holmidat elpakoltad már?-kérdezte apa.
-Kilencre el lesz pakolva.-mondtam.
-Helyes válasz!-mondta elégedetten. Ilyen az én apukám. Nem kapja fel a vizet. :)
Végeztünk
a vacsival és felmentem pakolni. Ahogy megígértem percre pontosan
kilenc órára elpakoltam minden holmimat. Elmentem lezuhanyozni. 20 perc
alatt elintéztem mindent: a fogmosást, kiáztattam magam, majd magamra
kapva a pizsimet elindultam a szobám felé. Felkapcsoltam a villanyt és
körbenéztem még egyszer, hogy megbizonyosodjak arról, mindent
elpakoltam. Siker! A pizsi kivételével minden bepakolva! Lefeküdtem és
magamra húztam a puha takarót. Vártam a holnap reggelt. A nagy várakozás
közben viszont elnyomott az álom. Tényleg nem hiszem el. Költözünk. Itt
hagyom Ninát. Itt hagyom Londont. Itt hagyok mindent ami eddig fontos
volt.
Hey guys!! Hát
itt lenne az első rész. Tudom még semmi érdekes nem történt. Eddig.
Remélem tetszik majd a blog és tudok egy kis olvasnivalót nyújtani. Ne
felejtsetek el nyomot hagyni magatok után! :D
By: Manóó
